A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását az
országgyűlés 2000-ban rendelte el. Azóta minden évben február 25.-én
tartják a megemlékezéseket. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt
főtitkárát 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és a Szovjetunióba
hurcolták.
kegyelettel emlékezzünk mindazokra, akik áldozatai voltak a kommunista
diktatúráknak, vagy bebörtönöztek, táborokba hurcoltak, internáltak,
öngyilkosságba kergettek.

Végbementek nálunk is az államosítások.- bányák, bankok, ipari üzemek,
kereskedelem, egyházi iskolák.

Falvakban üldözték a kulákokat. Ezután lettek nálunk is orosz mintára
kuláklisták, amelyekre a falusi társadalom tehetősebb emberei kerültek
rá.

Nálunk is létrejöttek munkatáborok, ilyen volt Recsk, ahol Faludy
György is kikötött. Budapestről tízezreket telepítettek ki vidékre,
fizikai munkára, eredeti lakásukat soha nem kapták vissza. Volt a váci
fegyház, valamint a Mátrában, a Csákánykő bányája alatt, de a
legkegyetlenebb Recsk volt.

De, akiket börtönbüntetésre ítéltek, azok is elvesztek. 10,15,20 év
vagy életfogytiglan? Mindenki tudta, hogy itt az élet véget ért.
Ennivaló alig volt, a börtönök kegyetlenek. , aludni nem lehetett.

Az őr néha csak beszólt a cellákba, hogy holnap viszik őket kivégezni,
készüljenek a halálra
Reggel aztán közölték, hogy csak tréfa volt.

Legyünk büszkék, és örüljünk, hogy ez már csak a múlt! Mi már egy
szabad országban élünk, és tegyünk meg lehetőségünk szerint mindent,
hogy így is maradjon!

Bebádogoznak minden ablakot

Az életből csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezúv, pipál és a tájon
Barnára lesült boldog emberek.
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba’,
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partra vetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán – s érzed, nincs erőd
Szívni az étel s ürülék szagot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe
S az ezersípú nyár nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg
És alkonyatba pendül a gitárja.
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az ólmos napok…
Bebádogoznak minden ablakot.

Tapintanánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot –
S bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, sima termén siklik
A sok selyembe öltözött leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajnalán.
Nyugat táncol – tán végképp eladott?! …
S bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De lenyeljük e végső falatot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az éhség marta testünket telt álom
Lakatja jól – és ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs – szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém – s nem lesz több hajnalod …
Bebádogoznak minden ablakot!

A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
– Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!


Kecskési Tollas Tibor (Nagybarca, 1920. december 21. – München, 1997.