Kezdjük az októbert a Balatonon!


A továbbra is fennálló járványhelyzet miatt ezúttal is rendhagyó módon hirdette meg a Rákóczi Szövetség a diákutaztatási programját, ami azt jelenti, hogy az utazást nem határontúlra terveztük és nem látogattunk meg iskolát. Választásunk a sümegi várra és a várpalotai Trianon Múzeumra esett.

A háromnapos kirándulás fő célállomása a Balatonalmádi-Káptalanfüred településen található Retro Tábor volt. Bíztunk a jó időben és az Úr kegyes volt hozzánk, szép, napsütéses volt az első októberi hétvége. Az autóbuszunk csak délután gördült be az iskolánk elé, mivel délelőtt még részt vettünk a kilencedikesek Gólyaavató ünnepségén. Csomagjainkat gyorsan elnyelte a busz csomagtere, majd az utazók is elfoglalták helyeiket. Az első állomásunk Pákozd volt. Itt csatlakoztak hozzánk a Haditorna Versenyen résztvevő csapat tagjai, akiket nagy gratulációk vártak a sikeres szereplést követően. Kiegészült csapatunk így már teljes létszámmal folytatta útját Baltonalmádiba. A település részét képező káptalanfüredi Retro Táborba érve a szállás elosztása/elfoglalása volt a program, melyen túllendülve a vacsora készítésére koncentráltunk.

Az étkezőt gyorsan átrendeztük az igényeinknek megfelelően, majd pár perc múlva már a grillen sercegő hús illata árasztotta el termet. Az éhség szinte tapintható volt, s ezt csak tetézte a hirtelen ránk boruló sötétség. Elszállt a biztosíték, így a sercegés is lassan alább hagyott. Mivel a rendszert nem tudtuk helyrehozni, újra kellett tervezni. Hosszabbítót húztunk és a teraszra kiköltözve, mobilok fénye mellett folytatódott a hússütés. Meghitt, gyertyaláng helyett derengő mobilfényben csillogtak az arcok és fogytak sorban a hússzeletek. Immár jóllakottan hagytuk el az étkezőt. Ekkor vettük csak igazán birtokba a szobáinkat. Késő estébe nyúló beszélgetéseket követően a pihentető alvás új energiákkal töltött fel minket, hogy a kora reggeli ébresztőt követően, reggelinket elfogyasztva aktívan töltsük el a délelőttöt. Előkerültek az íjak, a sportlégpisztoly, céltáblákat állítottunk és a délelőtt vidáman, egyre pontosabban történő célzásokkal és találatokkal telt el. Majd járművükre pattanva, fél óra múlva már Veszprémben ért minket a kellemes napsütés, ebédünket majszolva. Éhségünket csillapítva, jó kedéllyel folytattuk utunkat Sümeg várához.

Lelkes csapatunk gyorsan birtokba vette az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődjét, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll. Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. A 14. században, az Anjou-királyok idején került sor a vár szerkezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására. Az építmény jelenleg is javítás alatt volt. Bár a látványt jelentősen rontotta a szinte minden pontban felállított állványzat, ám egyben pozitív érzést is keltett bennünk. Megelőlegezte, hogy a később visszatérő látogatók már egy jelentősen felújított várat vehetnek a birtokukba. Mi magunk is kedvet kaptunk, hogy jövőre visszalátogassunk e csodás helyszínre.

A várfalakat, termeket bejárva, sok-sok fotóval gazdagabban indultunk vissza a buszhoz, mely Balatonfüred felé vette az irányt. A füredi hajóállomáshoz tartottunk, ahol a kikötőben izgatottan vártunk hajónkra. Miután mindannyian a fedélzetre jutottunk, a ringó habokon Tihany felé hajóztunk a magyar tengeren. A kellemes idő és a lassan lenyugváshoz készülődő nap nagyszerű pillanatokkal ajándékozott meg minket, az egyébként is vidám társaság jókedvét csak növelte.

A hajókirándulást követően ismét az országúton folytattuk utunkat. A szállásra érve ismét a grillsütőé volt a szerep. Kolbász és virsli pirult, betöltve fő küldetésüket, eltelítette az éhes pocakokat.

Az utolsó nap reggelén ismét korán csengett az ébresztő, s az előz naphoz hasonlóan a reggelit követően a céltáblákra fordult a figyelmünk. Délben búcsút intettünk a szállásunknak és Királyszállásra utaztunk. Az eredeti tervünk ugyan a várpalotai Trianon Múzeum meglátogatása volt, ám időközben kiderült, hogy a múzeum felújítás alatt van, ám a Királyszállásra kihelyezett kiállítás megtekinthető.

A Nagy-Magyarország Parkba belépve szinte azonnal megérintett minket a hely szelleme. A hatalmas Székely-kapu, a rendezett, szimbolikusan kiépített park, a kedves idegenvezető, mind lenyűgözően hatott ránk.

Rengeteg élménnyel értünk haza az esti órákban.